A Snidling (metélőhagyma) bio vetőmag gyorsan növő, könnyen termeszthető fűszernövény. Sötétzöld, finom levelei felfelé mutatnak. Hajtatásban és szabadföldön is vetik.
Ennek a típusnak a legfinomabb a levele, ezért friss felhasználásra fűszerezési céllal ezt szeretik a legjobban.
A metélőhagyma vagy snidling (Allium schoenoprasum) a hagymaformák legkisebb méretű faja, a liliomfélék családjába tartozó növény, amelynek a föld felszíne alatt számos apró hagymája van.
Élettanilag kétéves növény, de mivel hagymái áttelelnek és fiókhagymákkal is szaporodik, ezért ha valahova elvetik, ott “örök élet”. Gyönyörű szegélyekbe. Egy biokertben számos jó tulajdonsága mellet védőnövényként is használjuk. A szamócaágyás köré telepítve például tökéletes helyre kerül. Ez azért is ideális megoldás, mert bár a metélőhagyma is évelő, 3-4 évnél tovább azonban nem szeret egy helyen lenni, tehát a szamócával ezt is “vihetjük tovább”, így mindkettőnél megszakíthatjuk a fertőzési láncokat.
A Snidling lila virágai olyan szépek, hogy felhasználhatjuk például az egynyári virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is. Ezeket a méhek is szívesen felkeresik.
A metélőhagyma rendkívül sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, ezért fogyasztása nagyon ajánlott, főként hajtatásban a téli hónapokban, mert a hurutos betegségek leküzdését is elősegíti.
A SNIDLING KÖRNYEZETI IGÉNYE:
Fényigénye nem túl nagy, a félárnyékot is elviseli, ezért nyugodtan ültethetjük gyümölcsfák közé is.
Minél több nitrogént talál, annál nagyobb zöldfelületet fejleszt. Ökológiai gazdálkodásban ezt legbiztonságosabban olyan magas nitrogéntartalmú fermentált bio trágyákkal oldhatjuk meg, mint például a orgevit.
A fejlődés kezdeti szakaszán – a magvetés, illetve az ültetés után – bőséges vizet igényel, de később már elviseli az időleges szárazságot, ezért többnyire öntözés nélkül termesztik.
A Snidling viszonylag lassan kel ki, a vetés után csak 3-4 hét múlva látjuk az első, vékony szikleveleket. Az első évben a lombját még nem nyírjuk. A második évtől kezdve azonban egy idényben kétszer-háromszor is levághatjuk a zöld leveleket. Minél mélyebben vágjuk őket, annál erőteljesebben sarjadnak az újak!
Nagyon fontos felhasználási mód a téli hajtatás. Ez már nyáron kezdődik, mert azokról a tövekről, amelyeket hajtatni kívánunk, nem vágjuk le nyáron a leveleket, hogy a hagymáikban minél több tápanyagot raktározhassanak el. Ezeket szeptemberben szedjük fel, lombjukat rövidre vágjuk, és edényekbe, cserepekbe komposztos földbe ültetjük őket. Október végéig tartsuk az edényt hűvös, árnyékos helyen, és csak nagyon mérsékelten öntözzük, mert különben a levelek gyorsan felnyurgulnak, és a hagymák esetleg elrothadnak. A fagyok beálltával vigyük be fagymentes, de nem meleg helyre (pl: télikert, veranda). A friss zöldet ollóval és minél mélyebben vágjuk le. Ezután a tövek ismét új lombot fejlesztenek úgy, hogy egy télen háromszor-négyszer vághatjuk.
Nyersen, vagy szárítva használjuk, ételekben sem főzzük!
Vetés szabadföldbe: március első fele-április vége
Betakarítás ideje szabadföldön: június eleje-szeptember végéig
Ismerősnek ajánlom 
Oldal kinyomtatása