Virág Levendula

A levendula bio vetőmag dús lombú, kékeslila virágú, illatos-aromás évelő növény, amely júliustól augusztusig hozza illatos virágait.

Márciustól cserépbe vethető, áprilistól augusztusig szabadföldbe. Lassan csírázó növény, ne takarjuk vastagon a magokat mert fényre kel.

Ez a valódi, szagos, francia vagy keskenylevelű levendula. Európa mediterrán vidékein honos évelő félcserje, melynek nagyüzemi termesztésével számos európai országban és Észak-Amerikában is foglalkoznak.

A növény magassága 40-60 cm, az idősebb bokrok átmérője 80-120 cm. A francia levendula virágai 1-3%, illóolajat tartalmaznak, melyeknek értékét a bennük lévő linalil-acetát tartalom fejezi ki (ennek legalább 35%-nak kell lennie). Az illóolaj mellett 5-10% cserzőanyagot, valamint flavonoidokat is tartalmaznak.

Virágzata „végálló” ibolyaszínű, álörvökből kialakult füzér. Termése makkocska kb.: 2 mm nagyságú, barna színű.
Magvetéssel és dugványozással is szaporítható. Homokos, meszes, száraz talajba ültessük. Növekedése ezeken a helyeken a legszebb.

A LEVENDULA JÓTÉKONY HATÁSAI:

A virágok nyugtató (szedatív) és epehajtó (kolagóg), az illóolaj antibakteriális, görcsoldó (antispasmodicus), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus) és nyugtató (szedatív) hatású.

Népi gyógyászatunkban a virágokat borecetben áztatják és a kivonattal átitatott ruhát fejfájások esetén borogatásra, forrázatát vagy szeszes kivonatát szemgyulladás és árpa kezelésére használják. Más európai népek hagyományos gyógyászatában a virágokat szélhajtó és görcsoldó teaként gyomor- és bélpanaszok esetén fogyasztják, forrázatával sebeket mosnak, helyenként pedig alvás elősegítésére levendulavirággal kitömött párnán alszanak.
A fitoterápiában a virágdrogokat nyugtató és epehajtó hatású teakeverékek alkotórészeként nyugtalanság/idegesség valamint epebántalmak (hepathopathia) esetén ajánlják.

A virágdrogokat és az illóolajat egyaránt használják reumás bántalmak elleni fürdők, bedörzsölőszerek és masszázsolaj készítésére.

Latin nevének eredete érdekes: a lavare = mosni szóból származik. Ennek oka, hogy fürdéskor, mosáskor a növény virágait illatosításra használták.

Megfigyelések szerint riasztja a hangyát és a levéltetveket ezért a környezetében lévő növények nem tetvesednek.

Fűszerként főként Dél-Európában használják hallevesek, halételek, ürühúsok ízesítésére, fűszerező szószok alkotóeleme. (A Gyros vagy Savarma öntetének egyik alkotórésze).
Fiatal, leveles, apróra vágott hajtásvége felhasználható (kis mennyiségben, erőteljes fűszerező hatása miatt) friss, vegyes (növényi) salátákban (gyengén ecetes, olívaolajos lében jön elő igazán az íze!)

Gyógyászatban – az illóolaj tartalma miatt – bőrfertőtlenítésre, vérbőség előidézésére használják külsőleg. A virágjából főzött tea enyhíti a fejfájást, nyugtatólag hat az idegekre, enyhíti a bél- és gyomorgörcsöket.

A franciák többnyire nem használnak a konyhában csak szárról leszedett virágokat (fleurs mondées): tejben forrázva, cukorszirupban, likőrben vagy ecetben. A dél-francia konyhában ízesítenek vele főzelékeket és húst is, valamint a provanszi fűszerkeverék részeként grillhúshoz és szárnyashoz használják.

A legtöbb kertészetben kapható “lavandin” a hibrid levendula, csak ipari felhasználásra és molyirtó zacskók, csokrok készítésére való. Gyógynövényként sem használják, nem ehető!

Vetés ideje palántaneveléshez: március első fele-március második fele,

Vetés szabadföldbe: március-július második fele

Kiültetés szabadföldbe: május második fele-június végéig